A tavasz a mese- és versmondó versenyek időszaka. Kicsik és nagyok egyaránt készülnek a különböző szintű megmérettetésekre. Tanulgatják a hosszabb-rövidebb szövegeket, van köztük humoros, akad szomorú, népmese vagy történetek nagy mesemondóktól. A versmondás minőségi szempontjai általánosan ismertek, de hogyan mondjunk mesét? Szükséges-e a szószerinti szöveghűség, milyen ismérveknek kell megfelelnie a jó mesemondónak? Számos szakkönyv foglalkozik e témával, de mit gondol erről Dörömböző Máté 7. b osztályos tanulónk, aki az idei iskolaszintű versenyen első helyezést ért el, s a Pécsi Nemzeti Színház ifjú művésze. - Hogyan jutott eszedbe, hogy szerepelj?
- Azt hiszem másodikos vagy harmadikos voltam, amikor Ferencné Jakubács Klári néni mondta, hogy van egy színjátszó szakkör, egyik osztálytársam nagyon akart menni, hát akkor én is akarok, mondtam.
- Hol kezdted a színjátszást?
- Unger Pálma és N. Szabó Sándor Sziporka Gyermekszínpadot vezet, abba bekerültem és az Ifjúsági Házban voltak előadások.
- Meg kellett felelni valamiféle felvételi vizsgán?
- Konkrét vizsga nem volt, de el kellett mondani egy verset.
- Milyen művekben játszottál eddig?
- Volt a Csizmáskandúr, az Erdei űrhajó, volt még a Hamupipőke, utána jött egy komolyabb, a Kölyök, a Pécsi Nemzeti Színházban. Oda úgy kerültem be, hogy eljött a rendezőasszisztens, mert keresett „jó” gyerekeket Sanyi bácsinál. Adott egy időpontot és el kellett menni a meghallgatásra.
- Mi volt számodra a legnagyobb élmény?
- Amikor a színházba visszahívtak, hogy „Te vagy az, aki szerepelni fogsz”. Meg, amikor velük, a színészekkel vagyok, az mindig élmény. Minden előadás egy nagyon nagy élmény.
- Milyen szerepeid lesznek a közeljövőben?
- Ha minden összejön, akkor a Pécsi Harmadik Színházban lesz a Bors néni és ott, mint Lackó alakíthatok Sanyi bácsival és Pálma nénivel együtt. Ez régi nagy álmom. Nyáron, de ez még egyáltalán nem biztos, lesz a Légy jó mindhalálig és abban, mint Nyilas Misi szerepelnék.
- Mit gondolsz, mire kell figyelni, hogy jól mondj egy szöveget?
- A hangsúlyozás nagyon fontos, hogy nem a kezünkkel kell játszani, hanem a hangunkkal.
- Milyen sikereket értél már el?
- Indultam mesemondón, a legtöbbet meg is nyertem, már elsős koromban is szerepeltem versmondón, iskolai szinten mindig nyertem, ami magasabb szintű, az a városi Arany János versmondó verseny, ott harmadik lettem.
- Úgy tudom, hogy a tavalyi mesemondó versenyen „csak” második helyezet lettél. Miért? Mi nem sikerült?
- Az én hanyagságom miatt volt. Az az igazság, hogy már régen megkaptam a szöveget, de mindig azt mondtam, hogy majd holnap megtanulom. S a verseny napján már nem volt holnap, kétszer elolvastam előtte, így lettem második.
- Mit tudnál tanácsolni a mesemondóversenyre készülőknek?
- Ne bemagolt szöveggel induljanak, hanem tudják, hogy miről van szó, és nem csak mesélni kell, hanem át is kell élni. Nem jó, ha nagyon bemagoljuk, mert ha kihagyunk egy szót, akkor attól belezavarodhatunk.
- Te hogyan készülsz a következő fordulóra?
- Elolvasom többször, amit nem tudok megjegyezni, azt kihagyom. Miközben mondom, a fejemben fut a szöveg, de figyelek arra, hogy kapcsolatom legyen nézőkkel.
- Van kisebb testvéred?
- Nincs.
- Szokott neked mesélni kicsi korodban az anyukád?
- Persze, igen, szokott!
- Gondolom ez is hatással volt rá, hogy most szereted a meséket, és magad is szívesen mesélsz másoknak.
- Unger Pálma és N. Szabó Sándor Sziporka Gyermekszínpadot vezet, abba bekerültem és az Ifjúsági Házban voltak előadások.
- Meg kellett felelni valamiféle felvételi vizsgán?
- Konkrét vizsga nem volt, de el kellett mondani egy verset.
- Milyen művekben játszottál eddig?
- Volt a Csizmáskandúr, az Erdei űrhajó, volt még a Hamupipőke, utána jött egy komolyabb, a Kölyök, a Pécsi Nemzeti Színházban. Oda úgy kerültem be, hogy eljött a rendezőasszisztens, mert keresett „jó” gyerekeket Sanyi bácsinál. Adott egy időpontot és el kellett menni a meghallgatásra.
- Mi volt számodra a legnagyobb élmény?
- Amikor a színházba visszahívtak, hogy „Te vagy az, aki szerepelni fogsz”. Meg, amikor velük, a színészekkel vagyok, az mindig élmény. Minden előadás egy nagyon nagy élmény.
- Milyen szerepeid lesznek a közeljövőben?
- Ha minden összejön, akkor a Pécsi Harmadik Színházban lesz a Bors néni és ott, mint Lackó alakíthatok Sanyi bácsival és Pálma nénivel együtt. Ez régi nagy álmom. Nyáron, de ez még egyáltalán nem biztos, lesz a Légy jó mindhalálig és abban, mint Nyilas Misi szerepelnék.
- Mit gondolsz, mire kell figyelni, hogy jól mondj egy szöveget?
- A hangsúlyozás nagyon fontos, hogy nem a kezünkkel kell játszani, hanem a hangunkkal.
- Milyen sikereket értél már el?
- Indultam mesemondón, a legtöbbet meg is nyertem, már elsős koromban is szerepeltem versmondón, iskolai szinten mindig nyertem, ami magasabb szintű, az a városi Arany János versmondó verseny, ott harmadik lettem.
- Úgy tudom, hogy a tavalyi mesemondó versenyen „csak” második helyezet lettél. Miért? Mi nem sikerült?
- Az én hanyagságom miatt volt. Az az igazság, hogy már régen megkaptam a szöveget, de mindig azt mondtam, hogy majd holnap megtanulom. S a verseny napján már nem volt holnap, kétszer elolvastam előtte, így lettem második.
- Mit tudnál tanácsolni a mesemondóversenyre készülőknek?
- Ne bemagolt szöveggel induljanak, hanem tudják, hogy miről van szó, és nem csak mesélni kell, hanem át is kell élni. Nem jó, ha nagyon bemagoljuk, mert ha kihagyunk egy szót, akkor attól belezavarodhatunk.
- Te hogyan készülsz a következő fordulóra?
- Elolvasom többször, amit nem tudok megjegyezni, azt kihagyom. Miközben mondom, a fejemben fut a szöveg, de figyelek arra, hogy kapcsolatom legyen nézőkkel.
- Van kisebb testvéred?
- Nincs.
- Szokott neked mesélni kicsi korodban az anyukád?
- Persze, igen, szokott!
- Gondolom ez is hatással volt rá, hogy most szereted a meséket, és magad is szívesen mesélsz másoknak.
