Városközponti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

7623 Pécs, Mezőszél utca 1. * 72/314-012 * varoskozponti@varoskozponti.hu


2008. december 8., hétfő

Könyvajánló

Vergilius

Éppen úgy, mint Horatius, Vergilius is hitt az aranykorban, hitt abban, hogy Augustus uralma alatt ebből az aranykorból valami megvalósult. Mi az, ami megvalósult? A béke. Jó volt visszanézni a harc idejére, és megpihenni -, Szabbatot tartani, ünnepet, fellélegezni és az isteneket dicsérni. Az Aeneis a harcos múltról szól, de a megszentelt béke, a Szabbat hangján. ezért olyan nyugodt, olyan kristályos, ünnepi, méltóságos, zavartalan, enyhe, érett és édes.

Dante Alighieri

Dante költeménye az európai keresztény egyetlen igazi beavatáskönyve. Az egyetlen könyv, amely az emberi életben itt Európában számunkra mindennek értelmét felfedi. Ezúttal a "minden" szót valódi értelmezésben kell venni. Aki Dantét olvasta, annak tulajdonképpen nem szabad, hogy kétsége legyen többé az élet értelme, a tevékenység célja, a közösség rendje, a morál, a szellem nagy kérdéseiben. Miért van ez így? Mert Dante az utolsó igazán őskori ember, aki nem egyéni, úgynevezett gondolatait akarja az emberiségre kényszeríteni, hanem az örök eszméket mondja ki: az örök hagyományt. A Dante-kommentárok között a legjobb, s az egyetlen jó René Guénoné. Ezt a művet a Divina Commediához kellene fűzni.

William Shakespeare

A modern kor elején Byron azt mondta, hogy az emberiség története válaszútra érkezett: döntenie kell Shaespeare és a szappan között. Az emberiség a szappant választotta. A választás hatása azóta egyre nagyobb hatással és következményekkel bonatkozik ki. Shakespeare az európai ember egészéének egyetlen és teljes megjelenése, s azzal, hogy nem őt választották, az igazi európait megtagadták. A modern árulás. Ő a jelkép: "a szenvedélyek óceánján a kormány nélkül való hánykolódás", mint Joyce mondja róla. Ő a fehér ember

Charles Dickens

Valaki egyszer szembeállította Szophoklészt és Dickens-t, de nem mondta meg, hogy miért teszi. Valószínűleg azért tette, mert Szophoklész volt az, aki az életnek semmit sem bocsátott meg, Dickens pedig mindent megbocsátott. Pedig volt neki mit megbocsátani. Ő sem élt másként, mint mi, ő is szenvedett a sötétségben, és a hullámokon imbolygott. A dickensi hangulat: a megbékülés a legnehezebbel. Fejet hajt az elviselhetetlen előtt és mosolyog. A mosoly azt jelenti: nem adok fel semmit.


A fenti részletek Hamvas Béla: A száz könyv című művéből valók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.